Voyage AI: Voyage Code 2

A Voyage Code 2 forráskódhoz és kapcsolódó szöveghez készít számszerű beágyazásokat. Szemantikus kódkeresésre tervezték: a fejlesztő leír egy működést vagy megad egy kódrészletet, a keresőrendszer pedig releváns megvalósításokat talál. A gyártó példái természetes nyelvű kérdéseket, kódrészleteket és ezek kombinációit mutatják be keresési bemenetként.

Valós fejlesztési kérdésekre épülő kódtárkeresőt készíthetsz vele. A fejlesztő keresheti azt a rutint, amely csak az első és az utolsó egyező karaktert távolítja el, vagy a projekt egy adott fabejárást megvalósító részét. Pontosan megfogalmazott működést leíró lekérdezéseket készíts, azzal a feltétellel együtt, amely megkülönbözteti a kívánt megvalósítást egy hasonló, de hibás változattól.

A kódot hasznos egységekben indexeld, ahelyett, hogy minden fájlt önkényes karakterszámnál vágnál el. Tartsd együtt a függvény szignatúráját, törzsét és a releváns magyarázatot. Ha egy segédfüggvény helyi típusoktól vagy konstansoktól függ, őrizz meg annyi környező szöveget, hogy a célja érthető legyen. A fájlútvonalakat, a kódtár revízióit és a forrásbeli helyeket a beágyazáson kívül tárold, hogy a találat közvetlenül az eredeti kódot nyithassa meg.

Ennek a kiadásnak 16 000 tokenes kontextusablaka van, és 1 536 dimenziós beágyazásokat állít elő. Ehhez a reprezentációhoz méretezd a vektorindexet, és a lekérdezések és dokumentumok beágyazásait ugyanahhoz a modellhez társítsd. A Voyage Code 2 modellel már indexelt gyűjtemény megőrizheti a következetes keresési reprezentációt a forrásrekordok frissítése közben. Másik beágyazási kiadásra váltást indexmigrációként kezelj, ugyanazon kódtáron végzett, kifejezett összehasonlítással.

Természetes nyelvű lekérdezésben írd le a műveletet, a bemeneteket és a releváns eredményt. Kódalapú lekérdezéshez add meg azt a részletet, amelynek a logikájához egyezést keresel, és magyarázz el minden, a keresésben fontos feltételt. Újrapróbálkozás-kezelés keresésekor például megadható, hogy a releváns kód időtúllépés vagy teljes hibaválasz után próbálkozik-e újra. Ezt a különbséget ellenőrizni kell a visszakeresett forrásban, mielőtt szerkesztéshez használod.

Ha dokumentációt és forráskódot is indexelsz, mindkettő maradjon visszakövethető. Egy magyarázó szövegrészlet hasznos háttér lehet, míg a fejlesztő által megvizsgálandó eredmény maga a megvalósítás. Jelöld ezeket a rekordtípusokat, hogy a keresőoldal a megfelelő célra vezessen, a programozási asszisztens pedig megkülönböztesse a leírást a végrehajtható forrástól.

A visszakeresett szövegrészleteket kódtárban való navigációhoz, megvalósítások felkutatásához vagy a programozási asszisztens következő lépéséhez használhatod kontextusként. Továbbadáskor őrizd meg a teljes releváns kódrészletet és annak helyét. A hasonlóság segít lehetséges kódot találni; a tényleges bemenetek, mellékhatások és műszaki működési előírások vizsgálata dönti el, hogy a jelölt megoldja-e az aktuális problémát.

A keresést ismert forrásválaszokkal rendelkező, valós kérdéskészleten értékeld. Szerepeljenek átnevezett függvények, félrevezető megjegyzések, eltérő szélső eseteket kezelő hasonló segédprogramok, valamint a kódból hiányzó szókincset használó lekérdezések. Ellenőrizd, hogy az elvárt megvalósítás megjelenik-e a hasznos találatok között, és a megjelenített részlet elég kontextust ad-e az értékeléséhez. Őrizd meg ezeket a kérdéseket a kódtár bővülése során, hogy a kinyerés, a részlethatárok vagy az indexelés változásait ugyanazokon a feladatokon lehessen összehasonlítani.